Elárulja a jó házasság titkát három sztárpár

A házasság hete alkalmából három közismert házaspár mesélt kapcsolatukról. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és felesége, Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója; Hűvösvölgyi Ildikó színművész és férje, Kisfaludy András filmrendező, producer; Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász főorvos és felesége, Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógus osztotta meg közös életük kulisszatitkait.

Az Ókovács családban még otthon él a négy gyermek, Kisfaludyék két lánya már kirepült, a Tolnay házaspártól pedig már az unokák neveléséhez kérnek tanácsot az új családot alapító gyermekeik.

A közös nevező

Mi köti össze őket? – kérdeztük. Mi a közös nevező? Ókovács Szilveszter frappáns választ adott:

„A nevezőn kívül minket összeköt a számláló! Mégiscsak van 4 gyerekünk, akik visszaigazolták ennek a frigynek a létjogosultságát. Amúgy mi nagyon különbözőek vagyunk. Összeköt a kereszténység, ami mindkettőnknek a törzsöke: Zsuzsi református, én katolikus vagyok. Összeköt minket a magyarságunk – ez az érzés, ez a múlt, ez fontos a számunkra. Közös bennünk az is, hogy szeretünk vidéken élni, habár szeretjük ezt a nagyvárost is, hiszen a munkánkat itt végezzük” – mondta. 

Máthé Zsuzsa szerint könnyebb lenne arról beszélni, hogy mennyire különbözőek. 

„Nem Hűvösvölgyi Ildikó művésznő fegyverhordozója akartam lenni”

Kisfaludy András feleséget és társat akart.

„Nem Hűvösvölgyi Ildikó művésznő fegyverhordozója akartam lenni. Ennek ellenére a tanácsi esküvőn az anyakönyvvezető azt mondta: látom, a pár közül az egyik művész, ez volt Ildikó. Annak ellenére, hogy én akkor már a rövid életű, de mégiscsak az egész ország által ismert Kex együttes dobosa voltam. Szóval, nem ez kötött össze minket, hanem mindkettőnkben volt valami elementáris erő, hogy nekünk együtt kell lenni és együtt kell élni. Amikor közölte velem, hogy megvan az esküvő napja, akkor én a Bajza utca 1. szám alatt, a 6. emeleten próbáltam eljátszani, hogy jobb lenne az ablakon kilépni, jelezvén: ha bekötik a fejem, vajon milyen jövő elé nézek.”

Hűvösvölgyi Ildikó úgy véli, a humor sokat számít. 

„András humorát nagyon szeretem. Jó hatással van rám, és az évek során – 47! – rám is rámragadt. Ez az első számú, ami összetart minket. A Kisfaludy családot kinéztem magamnak. Amikor elmentem az anyósomhoz kozmetikába annak idején, ott ismertem meg személyesen Andrást. Az egész szeretetteljes-beszélgetős légkör magával ragadott, és úgy érzem, a család is nagyon akarta, hogy én legyek a menyük. A humorhoz még hadd meséljem el: annak idején még volt úgynevezett házassági előkészítő, afféle tanácsadás. El kellett menni a II. kerületi tanácsba, ott mindenféléket kérdeztek tőlünk. Egyszercsak – azt hittem, nem hallok jól – azt kérdezte a nő: És hogy védekeznek? Erre én fülig elpirultam, András pedig azt válaszolta: Úgy, hogy amikor én közeledek a leendő feleségemhez, akkor ő azt mondja, hogy NEM. A nő összezavarodott és csak annyit kérdezett: ez bevált? Mire én: eddig igen.”

„Együtt építettük a közös tartófalat – ki-ki a maga helyén”

Tolnay Lajos szerint az összetartó erő náluk az Istenkeresés.

Tolnayné Csattos Márta mindig támogatta a férjét a munkájában.

Együttélés a házasságban

Tolnay Lajos elárult a házasságukról egy titkot is. 

„A sok munkám miatt eljutottunk a házasságunkban egy pontig, amikor a feleségem jelezte, hogy ez nem mehet így tovább. Szülész-nőgyógyászként a legváratlanabb pillanatokban szólított el a hivatásom a családtól, emellett aktív közösségi életet éltünk, több szolgálatot is vállaltam. Megkérdeztem a feleségemtől, hogy ezekből mit hagyjak el.”

Szavait felesége, Tolnayné Csattos Márta folytatja. 

„Azt feleltem: felőlem mindent is elhagyhatsz, mert ez így már nem élet. Nem mondom, hogy egyik napról a másikra fordulatot vett az életünk, de közösen dolgozva rajta, találtunk megoldást. Én például úgy döntöttem, hogy nem harcolok és nem igazságtételt követelek, hanem békességet akarok, ezt választottam.”

„Meg kell bocsátani a másiknak, hogy másmilyen”

Ókovács Szilveszter szerint tudomásul kell venni, hogy nem klónok vagyunk.

 „A házasság nem azt jelenti, hogy egyformává kell válnunk. Jó dolog megszeretni, hogy a másik ebben és ebben más. Inkább kiegészíteni egymást úgy, hogy abban lehetnek nagy dinamikai eltérések. Zsuzsi például végigvezényel egy estét úgy, ahogy kell, miközben én csak jelen vagyok, adott pillanatokban bekapcsolódok, de csinálhatom közben a saját dolgaimat.”

Máthé Zsuzsa hozzáteszi:

„Csoda a házasság, mert önmagában már az is irreális, hogy két idegen ember össze tudja kötni az életét. Mást hoznak otthonról a tarisznyában, másképpen főzött nekik az édesanyjuk, mások a hétköznapi szokásaik.”

„Érdeklődést kell mutatni a másik dolgai iránt – még ha nem is így van…”

Hűvösvölgyi Ildikó úgy véli, nagy szerencse, hogy fiatalon találkoztak.

„András 24, én 21 éves voltam. Mi tűz és víz vagyunk: én egy kicsi energiabomba, ő lassú, megfontolt, ül és sokat olvas. Úgy hatottunk egymásra az évek folyamán, hogy szinte észre sem vettük. Nem könnyű egy színésznővel együtt élni. Nekem óriási az a biztonság, hogy míg én akár 28 estét is játszottam egy hónapban, addig András otthon fantasztikus apa volt!”

Kisfaludy András sokszor maradt otthon két kislányukkal.

„El kell fogadni a másikat, sőt érdeklődést kell mutatni a másik dolgai iránt – még ha nem is így van… – vélekedik. – Nálunk sokszor én voltam otthon a két kislánnyal, és az esti mesék körül kialakult egy rituálé. Először a magyar klasszikusokkal kezdtem, aztán jöttek a Grimm-mesék és végül, amikor kifogytam, elkezdtem fejből mesélni – hasonló szereplőkkel, herceg, szegénylegény, királylány, stb. Egy idő után én már meguntam és gondoltam, visszatérek az írott mesekönyvekhez, de a lányok nem akarták: Ne azt olvasd, papa, azt szeretjük, amit te mesélsz! Aztán ebből lett a Magyar Televízióban a Fele királyság című sorozat.”

„A klasszikus pár, az egy rendőrségi fantomkép”

– mondta Tolnayné Csattos Márta.

Ókovács Szilveszter apaként úgy látja, hogy az apaságra van idő fokozatosan felkészülni, míg anyává egyik pillanatról a másikra lesz az ember. 

„Nekem nem volt ahhoz gógyim, hogy fejből meséljek. Egyszer megtanultam egy karácsonyi műsorra Fekete István Rorate című szövegét, na én évekig azzal turnéztam otthon a gyerekszobában. Mi házaspárnak sem vagyunk egy klasszikus pár. Egyébként nem tudom, hogy van-e olyan. Ha elképzelek egy klasszikus párt, hát valószínűleg nincs emberi arcuk. Az egy rendőrségi fantomkép.”